Akár hogyan is nézem, már 7 éve történt, így nem mondhatnám, hogy mindenre részletesen emlékszem :)
Összesen 4 napot töltöttünk itt, de be kell vallanunk, hogy Rómának a közelébe sem érhet. Róma maga volt a megtestesült, kézzel fogható történelem; akkor Párizs a giccs fellegvára.
Természetesen fapadossal utaztunk, mert az olcsó. A szállásunk kb. 30 km-re lehetett Párizstól, a piros (A) jelzésű metróval a végállomásáig kellett utaznunk (Disnelyland), majd ott buszra szállni és még vagy fél órát buszozni. Azt hiszem ekkor határozhattuk el, hogy ezentúl a városon belül fogunk szállást keresni, még ha kicsit drágább is!
Rögtön megérkezés után volt egy kis bonyodalom is: miután megkaptuk a szobánkhoz a kulcsot (kártyát) és nagy lelkesedésünkkel be akartunk jutni a szobánkba, kiderült, hogy valakik már lakják :) Szerencsére aludtak, ráadásul elég mélyen, mert nem ébredtek fel a betörési kisérletre. Mi viszont eléggé meglepődtünk :)
Gyorsan jeleztük a recepciósnak, hogy valami gond van, de szerencsére volt másik szobájuk, így nem kellett a hallban aludni. Franciák... ;)
Korábban már hallottunk róla, hogy a párizsi metróhálózat elég jó... nos, valóban!
Íme egy térkép:
Érdekes (már akkor is erre gondoltam, mikor megláttam a térképet 2006-ban), hogy sokat hangoztatott tény, miszerint Budapesten volt először metró a kontinensen (1896. április 11.). Párizsban az első vonalat csak 1900-ban adták át.
A második magyar metróvonalra 76 évet kellett várni (1972), a harmadikra pedig 94 évet (1990).
A párizsi metró esetén az 1930-as években adták át a 11. vonalat, tehát kb. 35 év alatt épült 10 új vonal... érdekes, nem?
De mi is történt Párizsban?
1. nap (2006.06.28. - szerda)
Az első nap meglátogattuk a Notre Dame-ot...
A Notre Dame egy kis szigeten fekszik (Ile de la Cité, nevezzük óvárosnak) Párizs központjában. Érdekessége, hogy 157 éven át építették (1163 és 1320 között) és mint megannyi látnivalót, a csőcselék ezt is lerombolta az 1789-es forradalom apropójából (mint pl. a Bastille-t, aminek helyét ma a Place de la Bastille névvel illetik, de a régi börtön már sehol sincs :( ).
Voltunk a Pére-Lachaise temetőben is. Ez Párizs legnagyobb temetője, 440.000 m2 területen helyezkedik el Párizs keleti felén.
Olyan hírességek fekszenek itt, mint pl.:
Honoré de Balzac (1799 - 1850), francia író.
Eugéne Delacroix (1798 - 1863), francia festő, a romantikus festészet kiemelkedő alakja.
James 'Jim' Morrison (1943 - 1971), a The Doors nevű zenekar szövegírója és énekese.
És még nagyon sokan mások (összesen több mint egy millióan).
Erre a napra jutott még a Sacré-Coeur is.
Itt volt egy kellemetlen élményünk is: a lépcső aljánál ránkrontott két néger srác, akik kérdés nélkül elkezdtek karkötőt fonni (erőszakolni) a kezünkre, majd kérték érte a jussukat (nem emlékszem pontosan, hogy mennyit, de nem keveset). Akkor még tapasztalatlan utazóként - hülye fejjel - fizettem nekik... :(
Azóta már nem dőlünk be ilyesminek, bárki, bárhol közelít, kérdés nélkül rázzuk a fejünket és hajtjuk el...
2. nap (2006.06.29. - csütörtök)
Erre a napra jutott az egyik gyerekkori álmom, az Eiffel-torony megmászása (természetesen lifttel ;) ):
A torony 322 méter magas és 10.100 tonna az össztömege. Az 1889-es világkiállításra készült, eredetileg lebontották volna, de szerencsére nem tették. 1930-ig ez volt a világ legmagasabb építménye.
Kilátás az Eiffel-toronyból a Mars tér felé (a tér túloldalán a Katonai Akadémia).
Egy sajnos nagyon rosszul sikerült kép a Diadalívről a toronyból.
A Szajna túloldalán található Trocadéro.
Ez után néhány templom és múzeum következett, de már nem emlékszem pontosan, hogy melyikek :(
Láttuk a Gondlkodó szobrát a Rodin múzeumban:
Illetve néhány érdekes szobrot:
3. nap (péntek)
Pénteken a Louvre, a Diadalív és a Champs-Élysées volt terítéken.
A Louvre volt életem eddigi legnagyobb (és legjobb) múzeumokkal kapcsolatos élménye. Többórát töltöttünk itt nézelődéssel, de akár még egy másik napot is itt tölthettünk volna... csak az a bugyuta üvegpiramis nem kellene oda, annyira nem illik a környezetébe!
Ugye?!
Szerencsére hasonló az érdeklődési körünkNórival, így nem kellett végignéznem a festményeket. :) Nem tudom miért ez a zsigeri ellenállás, de valahogy nem szenvedhetem a festményeket. Nem tetszenek, nem tartom őket érdekesnek. Itthon, a lakásban is városképek (utcarészletek), fényképek vannak a falakon és nem festmények. A Mona Lisa-t azért megnéztük, de... nem erre emlékszem a legszívesebben :)
Itt van pl. az Írnok szobra... az egyik leghíresebb egyiptomi mű a Kr.e. harmadik évezred közepéről.
Vagy a Milói Vénusz szobra Kr.e. 130-ból.
Láttuk Hammurapi törvényoszlopát is, ami szintén felejthetetlen élmény volt.
De legyen most ennyi elég a Louvre-ból :)
Voltunk a Diadalív tetején is, de a fényképezőgép pont akkor adta fel a harcot, így nem készültek róla képek :(
Sétáltunk egyet a Champs-Elysées-n is, ahol természetesen beültünk egy McDonald's-ba is... ez később hagyomány lett nálunk, bárhol járunk a világban, egyet ennünk kell a helyi Meki-ben, illetve ugyan ilyen hagyomány lett a helyi Hard Rock Cafe meglátogatása is... :)
Ide kötődik egy kellemes és pozitív csalódás is: mindenki beszélt angolul, még a Mekiben is, sőt még beszélgettek is velünk... méghogy nem vendégszeretők a franciák?!
4. nap (szombat)
Erre a napra már nem sok minden jutott. Voltunk Versailles-ban:
Jártunk a Picasso múzeumban is:
Megállapítottuk, hogy Picasso valamiféle vonzalmat érezhetett a kecskék iránt, mert rengeteg kecskeszoborral találkoztunk a múzeumban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése