Brazília (Rio de Janeiro, Iguacu), Argentína - 2004

2004 januárjában volt szerencsém eljutni Brazíliába. Ez volt eddig a pillanatig (2011 június 6.) a legtávolabbi hely, ahol jártam. Szülőkkel utaztam.

Ehhez a nyaraláshoz kötődik, hogy leszoktam a dohányzásról (azóta nem gyújtottam rá).

 

Már az utazás embert próbáló volt, reggel 8 kor indult a gépünk Ferihegy 2-ről Frankfurtba. Valamikor 10 óra körül értünk oda, menetrendszerű járta lévén még kaptunk reggelit, rendes ellátást, nem úgy, mint a fapadosokon szokás.

Az utazás kellemetlen része ekkor kezdődött, ugyanis költséghatékonysági szempontok miatt - érthetően - az esti gépet választottuk továbbutazásukhoz Rio de Janeiroba. Az esi gép valamikor 22:00 körül indult. Ez bizony 12 órányi várakozás jelentett Frankfurt, nem éppen aprócska, repülőterén. Próbáltunk aludni, enni, bejártuk a repülőteret. Utazgattunk a reptéren járó "magasvasúttal", aminek talán 3 megállója volt a repülőtéren, így felültünk rá és mentünk köre-körbe... :)

A repülőtér kifejezetten jó állapotú volt akkor, tiszta, kényelmes pihenőhelyekkel. Sok olyan rész volt kialakítva, ami kifejezetten az ilyen átutazók számára készült, hogy tudjanak aludni (nem székek, hanem ágyak voltak).
Ki lehetett bírni...

 

Utána jött a következő érdekes rész, a kb. 10-12 órányi repülőút. Szerencsére zömében éjszaka utaztunk, az időeltolódás miatt ez halmozottan érvényesült (kelet felé repültünk az éjszakával). Korábban más sokat repültem, de arra nem készültem fel, hogy milyen éjjel arra ébredni, hogy légörvénybe kerültünk és rázkódik az egész gép. Nem volt kellemes (az első), de meg lehetett szokni.
Több kellemetlenséget okozott az, hogy nem sok helyünk volt. Maga a repülő elég nagy volt, 2-3-2 osztású sorok voltak, így 7 ember fért el egymás mellett, de soronként csak kb. 5 ember ült, 2-2 a széleken és 1 fő középen a 3-as ülésen. Nekik volt a legjobb, mert el tudtak dőlni rendesen :)
Mi a széleken ültünk :(

 

Valamikor másnap délelőtt érkeztünk meg a rio-i nyárba a magyar télből :) Különleges élmény volt, hogy mikor beszálltunk még este 0 fok körül volt a hőmérséklet, mikor kiszálltunk pedig 30 fok körül + mellbe vágott a páratartalom. Mire beértünk a reptéri épületbe és a mosdóban le tudtam vetkőzni (átöltözni) már rám ragadt a ruhám :)

 

A szilárd talaj keltette örömünk nem tartott sokáig. Nem sokkal később indult tovább egy másik gép, ami Sao Paolo-n keresztül vitt minket Iguacu-ba. Ez még kb. 3-4 órás repülőút volt, helyi járat :) Ilyenen most ültem először.

 

Foz do IguacuLink: http://en.wikipedia.org/wiki/Foz_do_Igua%C3%A7u

Az Iguacu vízesés és környéke egy igazi élmény a természetet kedvelő európai ember számára. Minden őserdő, mindenhol vízesés, mindenhol egzotikus állatok...

A szállodánk - Hotel das Cataratas - is az őserdőben volt, egy természetvédelmi park közepén. 5 csillagos, csodaszép hotel, a legjobb hely a kikapcsolódásra vágyóknak. A szobáinkból ráláttunk a vízesésre és az azt körülvevő őserdőre.

Elnézést a képek minőségéért, de még hagyományos fényképezőgéppel készültek és utólag lettek bescannelve.

 

Itt összesen 3 napot töltöttünk, a 2. napon az idegenvezető átvitt minket Argentínába, a vízesés másik oldalára. Itt egy majdnem egész napos túrán vettünk részt, vittek minket teherautókkal az őserdőben, ahol mindenféle színes papagájt láttunk + óriásira nőtt növényeket.
Volt sétálós rész is, ami hasonlított a horvátországi Plitvicei tavak rendszeréhez (pallókon, erdőn, mezőn kellett átvágni). Volt egy rész, ahol egy hídszerű építmény messze benyúlt a vízesés fölé és lenézve láthattuk ahogy a lábunk alatt földet ér a zuhanó víztömeg (és a párát, a mérhetetlen párát). Nagyon jó volt!

 

A gyalogtúra vége felé csónakra szálltunk és 6-8 fős csoportokban a vízesés lábánál csónakázni vittek minket. Egyszer-egyszer bevittek a vízesés alá is, ahol a fejünkre zúdult a víz. A többség nagyon élvezte, kivéve apámat, aki saját bevallása szerint nem tud úszni... neki halálfélelem ült az árcára...
Sajnos elázott a fényképezőgépünk, ezért a túra többi részéről nem tudtunk fényképeket csinálni :(

Egy-két kép azért maradt még az argentin oldalról illetve a korábbi napról:

A következő képen én vagyok látható még vágósúlyban (kb. 105 kg) és hosszú hajjal. Szerencsére azóta valamelyest emberibb lett a kinézetem (rövid haj, körszakáll és 74 kg)  :)

Láttunk mindenféle gyíkszerű élőlényt a hotel kertjében, fénykép is készült, de nem találom :( Azt mondták rá, hogy nem bánt, bár kb. 50 cm hosszú volt, nehéz volt elhinni róla, hogy szelíd :)
Volt még 1-2 figyelmeztetés, hogy ha netán valami nagymacskával találkoznánk, akkor ne fussunk el előle, mert úgyis Ő a gyorsabb, másrészt próbáljunk meg nagyobbnak tűnni, mint amekkorák vagyunk. Arra gondoltam, hogy: "Én? Ennél is nagyobb?" :)

 

Az érkezés utáni 2. napon (2 éjszakát töltöttünk itt) visszaindultunk Rio de Janeiro-ba...

 

Rio de Janeiro

A közhiedelemmel ellentétben semmiféle Január nevezetű folyó nincsen a környéken. Igazság szerint semmilyen folyó sincs a környéken :) A város egy öböl bejáratánál van, ami a régi hajósoknak valóban úgy tűnhetett, hogy egy folyó torkollata.

 

Az itteni szállodánk az Le Méridien Copacabana volt. Azóta ha jól tudom már eladták a szállodát és most Windsor Atlantica Hotel-nek hívják.
Egy kissé minimalista stílusban épült, jó magas hotel a Copacabana partján. A minimalista stílus természetesen csak a külsejére értendő, a belseje nagyon rendben volt :)
A hotelnek volt saját strandja, amire egy alagút vezetett át a partmenti út alatt. Az alagútban voltak zuhanyzók, öltözők is, hogy ne kelljen vizesen-sósan-izzadtan végigvonulni a szállodán.
A Copacabana egy 4 km hosszú, homokos tengerpart Rio-ban, az Atlanti óceán nyugati partján.

Ezt a képet a WikiPedia-ról töltöttem le!

A kép középső, alsó részén látható fekete színű magas épület volt a szállodánk. A sárga-fehér rész a homokos tengerpart és kizárásos alapon a kék színű valami az óceán lesz :)

A nappali órákban a helyieknek tilos a belépés, csak délután volt nyilvános a strand. Akkor viszont mindent elözönlöttek a brazilok... a brazil nők a közhiedelemmel ellentétben nem is olyan... na mindegy :) Nekem nem tetszik a latinos testfelépítés :)

Nap közben árusok horták a portékájukat mindenfelé, ahogyan az lenni szokott. Ami viszont számomra különlegesség volt, hogy árultak kókuszdiókat is. A frissen leszedett kókuszdiókat lehűtötték és megskalpolták, majd szívószállal ki lehetett inni a benne lévő kókusztejet (talán 2-3 dl lehetett egyben). Az árára nem emlékszem, de nagyon-nagyon jó volt :)
Ez az igazi januárban, nem a hógolyózás :D

A szobámból ilyen volt a kilátás (szemben az óceán és a Copacabana homokja. Jobb oldalon a szoba fala :) ):

Sétáltunk jókat, voltunk fent a Sugar Loaf-on és a Corcovado-n is.

 

Érdekesség: pár évvel a nyaralás után a Legyen Ön is milliomos-ban volt egy kérdés, hogy melyik hegyen van a Krisztus-szobor. A szerkesztők szerint a jó megoldás a Cukorsüveg (Sugar Loaf) volt. Jót mulattam, hogy a Krisztus-szobortól látszik ugyan a Cukorsüveg, de nem azért, mert rajta van :) Mindent ők sem tudhatnak, nemigaz? :)

 

Rio látképe a Corcovado-ról... sajnos a minősége nem a legjobb :(

Több képet nem tudok feltölteni sajnos :( Volt még képünk a Krisztus-szoborról, ami azért is különleges, mert nem lehet mindig látni :) Van, hogy felhő takarja :) Mi is kétszer mentünk fel, mire láthattuk, mert először csak a talapzatot lehetett látni :(

Kis csalódás volt, hogy a szállodai személyzetet és az idegenvezetőt leszámítva nem nagyon beszéltek angolul :(

 

Rioban töltöttünk jónéhány napot, a teljes utazás talán 12 nap lehetett, de ebben benne volt a repülés és a várakozás is az átszállásra. Összesen talán 8-9 napot töltöttünk kint. Ebből 3 volt Iguacuban és 5-6 Rio-ban.

 

Mikor hazaértünk és először mentem iskolába az osztályfőnök megkérdezte, hogy milyen volt a síelés :) mondtam neki, hogy nem síelni voltunk. Kérdezte, hogy akkor hol voltam 2 hétig? Brazíliába - válaszoltam. Kiesett a szeme :) Van ilyen.

 

Összességében nagyon jó kis nyaralás volt!