A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Európa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Európa. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 14., csütörtök

Norvégia - 2011

Oslo-i hétvége, 2011.10.01 - 10.02.

Norcy foglalt szállást a booking.com-on (ez itt a reklám helye :) ), ezzel a dolog oroszlánrészét le is tudtuk. Már csak vezetni kellett minteg 450 km-t, amihez a GPS szerint 6,5 óra kell. Eleinte úgy gondoltam, hogy mivel elég gyorsjárású vagyok, menni fog az 5,5 óra alatt is :) Nem ment, pedig igyekeztem :)

Az útvonalat a már jól ismert GoogleMaps javasolta, az iGO megerősítette



2011.10.01 - szombat

A tervezett reggel 6 órai indulás helyett csak fél 8-kor indultunk el. Nem tudom miért, biztosan jólesett még egy kis heverészés... :)

Az út a szokásos eseménytelenséggel zajlott.

Valamikor dél körül értük el a svéd - norvég határt, ahol a szimpatikus norvég vámosok meg is állítottak (gondolom a magyar rendszámot látták kamerán). Kérdezték, hogy beszélek-e norvégül... mondtam, hogy azt nem nagyon, cserébe angolul igen. Ettől az idősebbik vámos egészen meghatódott (értsd: ő is beszélt angolul :) ) és elkezdett kérdezősködni:
Mit csinálunk? Kihez jöttek? Csak városnézés? Alkohol vagy cigaretta van? Útlevél? Svéd személyi? Blablabla???

Kinyittatták a csomagtartót is, jól széttúrták a semmit, ami benne volt :) Kivették a pótkereket és elvitték urológiai vizsgálatra + valamiért kivették a tartalék gázolajos kannát (5 liter gázolajjal) és az 5 literes motorolajat is, de azokkal nem csináltak semmit sem... Megütögették a plexi takarólapokat, belenéztek a poggyászunkba, megtalálták Norcy gyógyszereit is, meg is kérdezték, hogy mi az... vajon mi? Föld-levegő rakétakilövő  állomás??? Ilyesmit Ti is hordotok magatokkal városnézésre, ugye?

Ha cigit, alkoholt vagy drogot kerestek, akkor azt még én is el tudtam volna dugni olyan helyre, hogy ezzel a lelkesedéssel ne találják el... pedig sosem csempésztem semmit - kivéve Zsoltit, mikor a csomagtartóban utazott a Kika-ból hazafelé, mert az ülésen a lécek ülhettek.

Út közben készült pár kép az őszi fákról, mert szépek...



Látszik a képen, hogy a fa tetejénél már őszibb az idő, mint az aljánál, ott egészen vörösesek a levelek, míg a közepén még csak sárgulnak. Norcy érdeme a kép...
Itt még az idő is szép volt... :)

Oslo

A város elérésekor megdöbbentő mennyiségű alagút fogadott minket. Ki volt írva mindenhol a hosszuk, nem egy volt több mint 3-4 km hosszú. Nagyon jópofa, leszámítva azt, hogy a GPSnek nem sok jele volt bent és mikor az útvonal az alagút végénél letért a főútról... na az a pillanat nekünk éppen nem volt meg :) Később rájöttünk, hogy azért, mert a telefonom egy darabig próbálta szimulálni az alagútban haladást, aztán feladta a kűzdelmet és lefagyott :) Utána pedig állhattunk félre és indíthattuk újra a modern technikát :) Isten nyugosztalja a papír alapú térképeket (azért a GPS sokkal jobb ;) ).

Nagy nehézségek árán sikerült elérnünk a szállást. Tábla nem volt kitéve, telefonszámot pedig nem írtam fel, mert... igen, annyi eszem nem volt :)

Szerencsére éppen jött a tulaj, mondtuk, hogy kik vagyunk és mit akarunk. Mondta, hogy túlfoglalásuk van, ezért egy, a központhoz közeli szállóba tesz minket, ha elfogadjuk... perszehogy!

Később kiderült, hogy a közelebbi az kb. 7 km-rel volt közelebb, tehát ennyit legalább megspóroltunk sétálási szempontból (kétszer is, mert ha már besétáltunk, vissza is kell jutni valahogyan).

Elautókáztunk oda is, megtaláltuk, út közben csak kétszer akartam kivágni a telefont az ablakon, mert megint fagyogatott. Bizosan érzi a hideg közeledtét...

A szállás kellemes környezetben volt, valóban nem messze, talán 2 km-re a városközponttól, ami még az én tempómban sem túl hosszú idő.

Az első napi séta:



A és H: szálláshelyünk;
B: Frogner Park;
C: Royal Palace, Királyi Palota;
D: Hard Rock Cafe, itt ebédeltünk;
E: Oslo Rådhus, polgári nevén a Városháza;
F: Kikötő és Akershus slot;
G: Nobels Fredsenter

Frogner Park
Egy 320.000 m2-en elterülő park, ami egy nagyon különös szoborparknak ad otthont. A parkról bővebben a http://en.wikipedia.org/wiki/Frogner_Park oldalon lehet olvasni...








Az egyik első szembe jövő élőlény a parkban ez a babarózsa volt.

Az ősz előrehaladta miatt már többségük eléggé kókadozott, de Norcy így is megtalálta ezt a közel hibátlan példányt.

Tavasszal vagy nyáron gyönyörű látvány lehet!



















Őszi fák... szerintem nagyon nincs hová ragozni.
















Borostyán, minden mennyiségben. Egész Oslo-ra jellemző, hogy majd' minden épület oldalán megtalálható a borostyán.












A szoborpark legmagasabb pontjáról - a monolit mellől - fényképezve a park.

A kép közepén látható egy szökökút, melynek partján az ember életútjának képei (szobrai) figyelhetőek meg a születéstől, az elmúlásig.

Itt már voltak emberek is :)

Csak az idő nem volt túlságosan szép :(
Cserébe, mikor hazaértünk, anyós monsta, hogy Bettnában végig ragyogott a nap, mi hoztuk meg az őszi időt :)













A szoborparkhoz tartozó híd, melynek kér szélén szintén emberi alakokat mintázó szobrok láthatóak.







A WikiPedia ide vonatkozó cikkéből tudjuk, hogy összesen 212 db bronz és gránit szobor található a parkban, ebből 58 a hídon.








Olso-i házak... :)

(nem a parkból :) )








Royal Palace
Itt lakik a Király, V. Harald, aki 1991 óta norvégia királya és a Glücksburg-ház tagja. Egy fia - a Koronaherceg - és egy lánya van. A svéd királlyal ellentétben hazai - norvég - felesége van (a svéd királynak német a felesége).





Ők lehetnek a helyi Svájci Gárdisták vagy a Köztársasági Őrezred (ha még létezik ilyen Magyarországon).

Kevésbé mulatságos az egyenruhájuk és a fegyverük is komolyabb benyomást kelt, mint a Vatikán őreié.











A Királyi Palota. Sajnos éppen fel volt állványozva, nem volt túlságosan szép.

Látogató sem sok volt...







Hard Rock Cafe
...mert mikor a Krakkó-i HRC-ban voltunk, elhatároztuk, hogy ahol csak járunk, bemegyünk a helyi HRC-ba...

Így tettünk most is, ott ebédeltünk.




Ezt az alkoholmentes cocktail-t Norcy itta, én beértem egy narancslével :)

Ettünk még 1-1 hamburgert és egy cézár salátát. Norcy sima, hagyományos sajtburgert evett, én pedig a ház specialitását (amiben semmi különleges nem volt).

Mindezért fizettünk 535 norvég Koronát, ami kb. 20.000 Ft-nak felel meg vagy 664 svéd Koronának. Ezt az összeget 1-1,5 HÉT alatt fizetjük ki Svédországban ennivalóra (úgy, hogy minden marhaságot megveszünk a boltban) :) Ennyire drága Norvégia :D







Kicsit ücsörögtünk még, zenét hallgattunk, mert itt elég jó zenéket játszanak :) A legjobbakat!

Utána felkerekedtünk és nekivágtunk a norvég éjszakának (rendben, délután volt még csak, de norvégnak norvég volt :) ).








Egy sajnos nem túl jól sikerült kép (az idő miatt), de a borostyán itt is szépen fel van mászva a falra (érezhető ugye a már nem annyira divatos, de mindenképpen szemléletes passzív szerkezet?). A fal tetején látható az Akershus Slot.














A vár mellett összefutottunk egy méretes csónakkal és egy amerikai autós összejövetellel.

Két dolog világos lett számunkra:

1) egyszer el kell menni egy Karib-tengeri körútra, hajóval... Mikor? Miből? Mennyi időre? Ezt még nem tudjuk, de az elhatározás megszületett :)

2) kell, bizony kell egyszer egy amerikai benzintemető... lehetne mondjuk egy Chevrolet Corvette ZR-1 6.2l V8... mert ez jó, bizony, hogy jó! 647 lóerőt és 819 Nm nyomatékot tud kipréselni magából... az ára is hasonlóan csekély, használtan 1,5 millió Korona, ami nagyvonalakban 45 millió Ft... de ha van ennyije az embernek, már teljesen mindegy, hogy mennyit fogyaszt, nem? Majd a jövőhéten esedékes álmomban álmodok róla :)







A vár egyik épülete... ide nincs felmászódva a borostyán... :(









Itt az eddig látott viselkedésformától eltérően le-van-mászva a borostyán a falon... vajon lesz majd valami különleges esemény, amikor a felfelé igyekvő és lefelé osonó borostyán összetalálkozik?

(csendben megjegyzem, hogy valahányszor leírom, hogy borostyán, valamiért elsőre borosztyánnak sikerül... de tényleg szinte mindig! Igaz az elmúlt 2 napban 4-4 órákat sikerült aludnom, nem tudom miért... :( lehet elfáradtam)












Még egy kis vár... itt már van boltív is!















Az idő nem volt rossz annyira, mint amilyennek itt látszik :) Igaz, az épületek sem voltak olyan magasak, mint azt hinné az ember...

Volt egy kis felhő, na :) A kép valamikor délután 5 körül készült :D






Ez pedig a városháza csodálatos épülete, pontosabban annak két "tornya", bár nem nagyon van másik része, tehát tekinthető a városháza város-kéttornyának is.

Mikor megláttam, a valamiért a Budapest-i Kontakta jutott az eszembe... nem tudom miért...








Ez pedig egy elektromos autó, amit éppen töltenek. Ezeknek az autóknak nem kell fizetniük a parkolásért Oslo-ban...

Jópofa szerkezet, biztosan végtelenül gazdaságos is... de azért nem egy Audi R8-as :)





Ezután már csak a hazajutást kellett valahogy megoldani... jobb megolds nem lévén a sétát választottuk, mert az az előző sárga autóhoz hasonlóan gazdaságos és még nekünk is jót tesz! Közben szemerkélt, én is picit fáradt voltam az egész délutános séta és a megtett 450 km (6,5 óra) után. Nagy volt az öröm, mikor végre lefeküdhettem!

2011.10.02 - vasárnap

Reggel, ébredés után összeszedtük magunkat, elmentünk fizetni és kijelentkezni. Itt még nem tudtuk, hogy az eredeti szállásadó már tegnap levonta a szállás díját a kártyámról, így most jól kifizettünk másodszor is :)

Semmi gond, írtam a booking.com-nak, hogy mi történt. Pár órán belül válaszoltak is, készségesek voltak, nagyon sajnálták, mondták, hogy ilyen nem szokott történni... 2 hetet kérnek, hogy visszautalják a pénzünket... majd referálok!

Vasárnapja jutott a Bygdøy nevű félsziget bebarangolása. Régen egy nevelőintézet volt kiskorúaknak, most több múzeumnak, illetve lakóházaknak ad otthont.

Két múzeumot látogattunk meg: a Vikinghajó múzeumot és a Népművészeti múzeumot.

Vikingmúzeum

Itt összesen 3 db, nem éppen mai, temetési célokat szolgáló vikinghajót látható. A háromból kettő nagyon jó állapotban maradt fent, köszönhető annak, hogy a temetés után vastagon bekenték sárral, majd elásták őket (pontosabban dombot hordtak köréjük).

A hajókon elhelyeztek egy fészerszerűséget, amibe a halottat tették. Gyakran csónakokat is, illetve különféle használati tárgyakat (amiket a rákövetkező korok sírrablói lelkesen kifosztottak :( ).

Ez a legjobb állapotban megmaradt hajó:



A legkevésbé szerencsés versenyző:



A halott sírkamrája, a fészer:



Korabeli, szépen feldíszített szánko:



(megjegyzendő, hogy bár bámulatos állapotúnak látszik, ha az ember föléhajol, láthatja, hogy belül rengeteg kis merevítő tartja a helyén a darabkákat)

A Vikingmúzeum után megnéztük a Népművészeti múzeumot is. Ennek két része van, egy fedett, valódi múzeum és egy szabadtéri, a korabeli építészetet illetve a korabeli falut bemutató rész.

Népművészeti múzeum



Remek "kis" rönkházak, a legtöbb teteje valamiért be van füvesítve. Gondolom hőszigetelési célja lehetett.
Mindegyik épület meg volt emelve egy kicsit, biztosan a sok hó és eső miatt. Ezen kívül a legtöbb épületnek kettős fala is volt, egy rendes, belső és egy valamivel szellősebb külső. Talán ez is hőszigetelési céllal készült vagy csak sima tornác volt?

A gazdagoknak ilyen kétszintes házuk lehetett?! :)



Engem kicsit Hobbitfalvára emlékeztetett :)

Még egy kis házikó... itt jól látszik a külső, nem tudom milyen céllal épült fal.



Egy szerintem nagyon jól sikerült kép Norcyról, egy karám mellett. Mert voltak lovak is, sőt az egyik épületben még látványkonyha is üzemelt, ahol a korabeli ételeket lehetett - gondolom - megkóstolni. Az épület ketrjében még zöldségeket is termesztettek!



A falu egyik szegletében találtunk ilyen sárjáró, gólyalábakat is, amiket ki lehetett próbálni. Kellett hozzá némi egyensúlyérzék... jókat estünk :)

Itt éppen sikerült fentmaradnom a dolgon (vagy 3 másodpercig) :) Egészen átszellemültem :D



Norcy is remekül szerepelt :)



Egy domb tetején állt az alábbi templom. Nem semmi! Szuper állapotban van, pedig nem tavaly épült...



Még mindig a templom...



Végül pedig a kertvárosi rész:



Innen már hazafelé vettük az irányt.

Mindig nagy boldogság elindulni, mert általában egy félnapos sétálást és nézelődést követően kerül rá sor. Így aztán nehezen tud nem elaludni az ember. Eddig még megúsztam...

Azt is megfigyeltem, hogy minél közelebb vagyunk az otthonhoz, annál nehezebbé válik a lábam :) Biztos, mert azt a szakaszt már ismerem és tudom hol vannak a kamerák :)

Nagyon érdekes volt, hogy mikor átértünk Svédországba, mérhetetlen nyugalom lett rajtam úrrá. Volt egy kicsit megfoghatatlan, "most már nem történhet semmi rossz sem" érzésem.

Szokásomhoz híven azért sikerült megint előhozni a beszédhibámat (még ha nincs is :) ). Oslo svédül Uszlu-nak ejtendő. Eddig nincs is semmi gond, meg lehet szokni. DE! Amikor az ember ragozni szeretné valami miatt és pl. azt mondaná, hogy: Hazaértünk Osloból, akkor svéd-magyarul azt mondja (bár eddig csak nekem sikerült): Hazaértünk Uszlubúl... ez pedig elég kemény így :D Nekem pedig napokig sikerült ezt mondogatnom :)

Azt hiszem Svédországban végre valódi otthonunkra találtunk!

Szépen gyarapszik a bögregyűjtemény is:
(Norvégia, Róma, Svédország)

2013. február 12., kedd

Hollandia (Amszterdam) - 2012

Még mielőtt részletesen elkezdeném elmesélni, hogy miket láttunk és miket csináltunk, mindenképpen szeretném leszögezni, hogy:



A többi ember számára az egyik legkevésbé szimpatikus vonásom, hogy sokszor túlságosan is kendőzetlenül mondok vagy írok le dolgokat. A legtöbbször saját magamat is kellemetlen helyzetbe hozom így, de nem nagyon érdekel... kicsit ilyen lesz ez a bejegyzés is. :)
(nem minden beszúrt kép saját, van amit a netről vadásztam)
 
Miért Amszterdam?
Nóri már rég óta szeretett volna elmenni Hollandiába. A múlt nyárra már meg is volt szervezve, de sajnos közbejött valami.
 
Még elsős középiskolásként jártam Hollandiában az iskola (Újpesti Műszaki Szakközépiskola, polgári nevén UMSzki) szervezésében. Akkor még sok minden nem érdekelt, amiért ide látogattunk, így ez jó alkalomnak tűnt arra, hogy bepótoljam :)
 
Előkészületek
Nóri szeret mindent gondosan megtervezni, hogy semmi meglepetés se jöhessen közbe. Ismét jó munkát végzett, mint mindig.
Pár dologban próbáltam segíteni neki (transzfer, útvonal tervek, látnivalók összeszervezése, ilyesmik). Végül készült egy 4-5 oldalas összefoglaló, amibe leírtam, hogy melyik nap miket nézünk meg, hol járnak a villamosok, hol a szállás, az előre kifizetett programok és jegyek sorozatszámai, telefonszámok...
 
Most már nem bíztuk a véletlenre a dolgokat, vettünk a repülőjegyekhez lemondási biztosítást :)
 
Első nap (2012.04.13. - péntek)
Igen, péntek 13-án indultunk :) Még szerencse, hogy nem vagyunk babonások...
 
Gyula autójával elmentünk a Skavstára, mert onna indult a buszunk (Flygbuss) Stockholmba, illetve Gyula is ide érkezett kb. 15 perccel később, mint ahogy mi indultunk tovább.
Innen 1,5 óra alatt értünk fel Stockholmba, majd kb. 10 perccel később indultunk tovább az Arlandára (még kb. 40 perc buszozás).
 
Itt kb. 1 óra várakozás következett, majd délután 7 körül felszálltunk a Norwegian társaság gépére. Nagyon remek kis légitársaság, 2012 végéig minden gépükön lesz ingyenes WiFi! Ezt ki kell próbálni! :)
Jelenleg csak annyit tud a rendszer, hogy kiírja a repülőgép aktuális, tengerszint feletti magasságát, sebességét, illetve térképen mutatja, hogy hol járunk. Ad pontos adatot a célállomáson lévő időjárásról és az érkezés idejéről. Korrekt nagyon, nem egy vacak RyanAir...

Miután megérkeztünk az amszterdami Schiphol reptérre, kerestünk egy jegyautomatát, ahol sikeresen szereztünk jegyet a vonatra, ami bevitt a Centraal Station-re.

Egy kellemes, két szintes vonattal sikerült utaznunk, ami ugyan tisztaságra nem vette fel a versenyt a svéd vonatokkal, de azért kényelmesnek volt mondható.






Kb. 15 perc alatt értünk be Amszterdamba... az első utat mindenképpen egy coffeshop-ba terveztem, bár nem tudtam, hogy merre induljunk. Végül azért megoldódott a probléma, mert a pályaudvar főbejáratán kilépve rögtön kiszúrtam a The Grasshopper nevű coffeeshop (link) zöld fényben tündöklő épületét.




Természetesen rögtön be is tévedtünk a coffeeshop részébe. Mondtam, hogy szeretnénk előre tekert jointot venni. Rögtön mondta is az árat, 3 db 19,95 Euro. Nem volt öngyújtónk sem, de szerencsére ezt is árultak :)




Így jutottunk hozzá az első emléktárgyhoz is... :)






Miután bevásároltunk, kiültünk a teraszra, ami szintén zöld fényben úszott és rágyújtottunk...








Direkt olyan cigit kértem, ami nem a legerősebb, nehogy gond legyen. WhiteWidow-t kaptunk, ami... nem volt rossz választás!

Elég gyorsan jó kedvünk kerekedett, a legőszintébb fajta jókedv, ami embert érhet :)








Miután bemelegítettünk az estéhez, tovább indultunk a Piroslámpás Negyed (Red Light District) irányába...




Bár itt nem szabad fényképezni (ciki lehet, ha pont a főnök lányát sikerül lefényképezni az egyik kirakatban :) ), de azért Nórinak sikerült...

A kép bal oldalán 4 kirakat látható, jobb oldalon pedig a Moulin Rouge nevű szórakozóhely.





Kicsit sétálgattunk, felmértük a kínálatot és a következőket állapítottuk meg:
- nincsenek holland lányok (az itt lévők 95%-a kelet-európai);
- 50 Euro-ról indul az alkudozás (ezt később tudtuk meg);
- nem volt túl nagy a forgalom péntek este, mert a legtöbb kirakatban volt valaki (gyk. alig dolgozott pár lány);
- külön utca (sikátor) volt a feketéknek, illetve a kicsit már kiöregedő félben lévőknek.
 
Séta után beültünk a Casa Rosso nevű helyre (link), ami egy szex színház. Ez annyit jelent, hogy párok (nő-férfi, nő-nő) vannak a színpadon és kb. 10-15 perces darabokat adnak elő, amikben különböző pózokban szereznek egymásnak örömöt (vagy nem :), mert boldog befejezést egyszer sem láttunk). Kb. 1,5 óránként ismétlődik a műsor ugyan azokkal a szereplőkkel (ugyan azzal a koreográfiával). A belépő 35 Euro (ekkor nem jár ital a műsorhoz) illetve 50 Euro (ekkor 4 bármilyen italt lehet kérni).
A show egyébként számomra unalmas volt...
A nézőtér sem volt a legjobban kialakítva, nagyon közel voltak egymáshoz a sorok, én is csak éppen fértem el... egy magasabb versenyző biztosan szűknek érezte volna



Kipróbáltuk a ?híres? holland palacsintát is. Fantasztikus gasztronómiai élménynek bizonyult, bár ebben nem kis szerepe lehetett a korábban elfogyasztott fűnek.



Mindkettőnk arca majd kicsattan az örömtől, hogy ilyesmit ehetünk... az én arcomon ráadásul még a végtelen szelídség is látszik :)
Ez az a pont, ahol meg kell jegyezni, hogy olyan ember, aki csak füvet szív (értsd: semmi komolyabbat) még az életben nem követett el erőszakos bűncselekményt! Nem értem hát azt az erőteljes ellenállást, ami övezi.
Jómagam középiskola 2. osztályában találkoztam a fűvel először és azóta (ha nem is rendszeres - volt olyan, hogy 1,5 évig a környékére sem mentem) lelkes fogyasztója vagyok. Soha semmi komolyabb iránt nem merült fel az igény, nem tartom magam drogosnak, illetve nem jobban, mint azt, aki havonta - kéthavonta - félévente egyszer berúg a haverokkal (az alkoholt amúgy sem birom, a fűtől pedig nem leszek másnapos, másnapra semmi nyoma nem marad).
 
A palacsintázás után még kicsit sétáltunk, majd megkerestük azt a villamosvonalat, ami hazavitt minket. Szerencsére három vonal is jó volt, az 1-es, 2-es és 5-ös.
A villamosjegyért a vezetőnek kellett fizetni 2,70 Euro-t fejenként.
 
A szállás - The Rookies Coffeeshop (link)


Mikor az utat szerveztük, gondoltunk egy merészet és egy coffeshop hotel részében béreltünk szobát. Kézenfekvőnek tűnt, nem véletlenül jöttünk Amszterdamba. :)

A szállás kb. 5 perc sétára van a már említett villamosok vonalától, egy nem túl forgalmas mellékutcában. Este azért van egy kis élet itt is.




A kulcsot a Caffeeshopban kellett átvenni. Utána még beültünk elszívni a maradékot az első cigiből, amihez kaptunk ajándék italt is.
Olvastuk korábban, hogy lehet hozott anyagot is szívni bárhol, de illik kérni valami italt hozzá (alkoholt nem árulnak ilyen helyen, bevinni sem szabad). A mi választásunk egy kólára és egy mangólére esett, de mivel szállóvendégek vagyunk, nem kellett kifizetni... kellemes csalódás!
Az ablak melletti asztalnál kis meglepetésre magyarok ültek, de egy sziasztoknál nem jutottunk közelebb egymáshoz :)
 
Elszívtuk a cigit, éppen zárt is a shop, mert közben eljött az éjjel 1 óra. Zárás után irány a szoba és alvás...
 
Második nap (2012.04.14. - szombat)
Ez volt a kirándulós nap. Még otthonról béreltünk egy autót a Budget-nél (kb. 60 Euro-ért), hogy elmenjünk Lisse-be a tulipánkertbe (Keukenhof) illetve Hágába a makettvárosba (Madurodam).








Szinte hihetetlen, de a GPS is végig kibírta az utat, eltévedni sem sikerült és minden ment, mint a karikacsapás.
Az autónk egy eddig 7e km-t futott Kia volt, jó vezethetőséggel, ilyen távolságon még kényelmesnek is bizonyult.






Elsőként az Amszterdamtól kb. 30 km-re lévő Keukenhof-ba látogattunk el. Itt egy hatalmas tulipán- és más virágtenyészet található. A belépő 15 Euro volt fejenként + 6 Euro a parkolás.







Láttunk millió tulipánt ...







... viseltünk fapapucsot ...









... láttunk jácintot ...












... és nememlékszemmármit ...













... és Nórit virágokat szakérteni ...












... és ezeksemtudommik.








Egy idő után bevallom, hogy kicsit elegem lett a tulipánokból :) Nagyon szép az első 12.000 darab, de a második 50.000 után már kicsit sokká kezd válni... szerencsére voltak a parkban ilyenek is:






Mindig tetszettek az ehhez hasonló kis, kerti patakok. Ha majd lesz egyszer saját házunk, akkor mindenképpen szeretnék a kertbe valami hasonlót...










... vagy valami ilyet ...












... vagy ilyet. Esetleg mind a három fentit :)







Itteni élmény volt még a tulipánhagyma vásárlásra tett sikertelen próbálkozásunk is. Bementünk egy, a park területén lévő, árusító helyre, majd először az árakon döbbentünk meg: más-más áron adták a hagymákat hollandoknak, EU-soknak, EUm kívülieknek és észak-amerikaiaknak... hihetetlen, nem?!
Mikor végre eldöntöttük, hogy mit szeretnénk, jött az eladó és közölte, hogy 50 Euro alatt nem ad el semmit, válasszunk még. Nézegettünk, már 20 Euro körül jártunk, mikor azt mondta, hogy akkor legyen 30 a határ... ezek szerint nem törvényi, hanem gusztustalan kufári szabályozásról lehet szó. Sarkon fordultunk és távoztunk...
 
Innen Hágába vezetett az utunk, a Madurodam-ba.
Hágát további 25-30 km megtétele után sikerült elérnünk. Meglepetésre itt is azonnal sikerült parkolnunk, nem tévedtünk el, minden gördülékenyen ment.








A makettvárosban megtalálható Hollandia számos nevezetessége.










Itt is volt egy érdekes élményünk: beültünk a kávézóba, rendeltünk volna kávét, de csak teájuk volt... semmi gond, akkor két teát kérünk. Vártunk... vártunk... vártunk... már kb. 30 perce, amikor elegünk lett és távoztunk. Ha egy vendéglátó hely nem képes 30 perc alatt kihozni 2 csésze forróvizet, akkor ott nagy baj van szerintem. Mindenesetre nekik megmaradt a vizük, nekünk pedig a pénzünk.








Itt kicsit tépázottan, de az amszterdami Schiphol reptér miatt örvendezek :)







A Marudodam-ból már egyenesen hazafelé vettük az irányt. Sikerült pár perccel 4 előtt visszaérni az autóval, így megúsztuk a másnapi korai kelést. Igaz egyébként is megúsztuk volna, mert az autót le lehetett tenni bármelyik közeli utcában, a kulcsra ráírni a címet majd bedobni a postaládájukba.
Visszavitel előtt még teletankoltuk az autót, összesen 20 Euro-nyi üzemanyagot fogyasztottunk... szerintem megérte az autó bérlés, kényelmes és gyors volt vele a közlekedés!
 
Mivel eléggé éhesen voltunk, betértünk egy Ocho Grill nevű étterembe (link). Nagyon kellemes hely, csak ajánlani tudjuk. Az ennivalójuk szuper, a személyzet kedves... mi kellhet még?
(Nóri üzeni, hogy a salátájában EHETŐ virágszirmok is voltak)









Az Ocho után még beültünk a The Dolphins nevű coffeeshopba is, hogy kipróbáljuk a spacecake-et is.


















Spacemuffin-juk volt csak, de ez... nem nagy különbség :) 0,3g fű volt benne, Nóri megette a felét, én a másikat.

Mondjuk úgy, hogy érdekes élményt nyújtott :)








A The Dolphins után irány haza zsibbadni, majd aludni.
 
Összességében nem volt rossz a muffin, de ha lehet, akkor maradok a sima joint-nál.
 
Harmadik nap (2012.04.15. - vasárnap)
Ez a nap majdnem totális kudarc volt!
Vasárnapra terveztük az amszterdami látnivalók végiglátogatását, de alig sikerült valahová bejutni. :(
 
Az Anne Frank házzal akartunk kezdeni, de akkora tömeg volt előtte, hogy inkább kihagytuk (gondoltuk majd később visszajövünk).
Innen elmentünk (volna) a virágpiacra is, amiről kiderült, hogy csak a GoogleMaps hiszi azt, hogy virágpiac, valójában csak egy híd az egyik csatornán. Pech...
Irány tovább a belváros, a Királyi palota. Természetesen ide sem lehetett bemenni :)













Utána megnéztük a nemzeti emlékművüket a palota mellett.











Innen átmentünk az Új Templom nevű templomhoz, ahová ugyan be tudtunk volna menni, de kicsit drágának tűnt és különben is csak egy 250 ezredik templom, amit látunk. Így kimaradt végül :)
Elsétáltunk a Marijuana múzeumhoz (link), de mint kiderült, az érdekesebbik részét éppen renoválják, így azt nem tudtuk megnézni :( De a másik - érdektelenebb - részbe bejutottunk.
Innen irány a Régi Templom, ami a Piroslámpás Negyed mellett van (vajon miért? :) ). Ez vasárnap nem volt nyitva természetesen :)




Canal Cruise, Red Light District

Erre a napra volt még egy jegyünk a Canal Cruise városnéző hajóra, ami egy esti hajókázás borral és sajttal, valamint egy rövid, de érdekes sétával a Piroslámpás Negyedben.

Ez csak este 9-kor indult, így előtte hazamentünk és aludtunk egyet (eléggé elfáradtunk, mert ugyan semmit sem láttunk, de elég sokat sétáltunk :) ).

Indulás előtt kb. 30 perccel odaértünk, így várhattunk 25 percet a hűvös szélben. De erről nem a szervezők tehetnek.






Miután beszálltunk és elfoglaltuk a helyeinket, neki is láttunk a sajt elfogyasztásának. Nóri közben felváltva kortyolgatott vörös- és fehérbort. Nem akartam inni, mert nem jó a fűvel alkoholt keverni, különösen azért, mert erre az estére valami különlegeset, egy kis magic mushroom-ot terveztem. De erről kicsit később.




A hajókázás kb. 1 órás volt, amikor kikötöttünk a Piroslámpás Negyednél. Az idegenvezető nagyon lelkesen kezdte ecsetelni az itteni szokásokat (pl. hogy nem szabad fényképezni). Jártuk a sikátorokat, majd egyszer csak megfordult a vezető és halkan odadobta nekünk: "Ezek a lányok pedig... pasik!". És valóban! Volt egy rész, nem messze a leharcolt és túlsúlyos néger nők után, ahol női fehérneműbe öltözött férfiak kellették magukat. Egyik másik akkora szerszámmal, hogy rossz volt ránézni :) Ezekben a kirakatokban a piros fény mellett kék fény is látható, így lehet megismerni őket, nehogy véletlen lyukra fusson valaki (bár ez esetben e szófordulat nem éppen helytálló).

(Nóri: lehetett volna több féle sajt is)

A kis séta után vissza a hajóra, majd lebegés tovább, az amszterdami éjszakában.


Hajókázás után - este 11 óra körül - hazafelé vettük az irányt, hogy kipróbáljam a varázsgombát. Ez is teljesen legális itt, bementünk egy SmartShop-ba (itt többek között gombát és szexuális kiegészítőket is árulnak) és bankkártyával is lehetett fizetni.

Elvileg a felét kellett volna megennem egyszerre, majd közérzettől függően a másik felét is. Nem voltam ennyire bátor, ezért csak a harmadát rágcsáltam el. Az íze sajnos borzalmas volt, mintha gumitalpat rágtam volna. A hatása is elhanyagolható volt (ha volt egyáltalán), ezért elalvás előtt még rágyújtottam egy cigire, mert miért is ne :)

Utolsó nap (2012.03.16. - hétfő)
Az utolsó napot rögtön lustálkodássa kezdtük :) Aludtunk 9-ig, majd mentünk reggelizni. A reggeli benne volt a szoba árában és bár nem volt túl bő a választék, de azért finom volt (vaj, lekvárok, sajt, két féle felvágott, kenyér, tea, tej, tejszín és kávé, de lehetett kérni rántottát is).
Reggeli után gyors zuhanyzás, majd irány a Vondelpark irányába, ami egy 47 hektáros park, sok tóval. Összehasonlításképpen a budapesti Városliget 100 hektáron terül el.

Kicsit sétáltunk, padon ültünk, fényképezkedtünk...



... és fényképeztünk.















Innen átmentünk a közelben lévő Hard Rock Cafe-ba, mert azt mindenhol látnunk kell, ahol járunk (és persze van is :) ).
Itt folyadékot vettünk magunkhoz két koktél formájában, majd végignéztük a kiállított tárgyakat:



















Innen egyenes utunk vezetett a Heineken gyárba, ahol egy fantasztikus bemutatót láthattunk a sörkészítésről, a Heineken gyár történetéről és még sört is adtak :) Nagy kár, hogy nem szeretem... :(
 
Érdekes volt, hogy ez az első hely, ahol ki volt írva és mondták is, hogy azt és annyit fényképezünk, amit és amennyit csak akrunk. Sosem értettem, hogy múzeumokban, adott esetben vaku nélkül miért ne lehetne fényképezni?







Az évek során folyamatosan változó címke...















Egy majdnem jól sikerült kép rólam... de a sörfőzőüst szép :)

Nem tudom mire vélni ezt a tekintetet, ezen a napon semmi tudatmódosító dolgot nem követtem el :)

Legalábbis az indulás pillanatáig :)






A Heineken gyárból a Van Gogh múzeumhoz mentünk, ami mint utólag kiderült nem csak nekem volt csalódás. Az igazat megvallva csak Nórinak volt, mert én semmit sem vártam tőle.
 
Nóri kedvenc képeit éppen retusálták (Nóri: ha kiírták volna a bejárathoz, akkor be sem mentünk volna), de láthattunk millió önarcképet (ez az ember biztosan szerelmes volt saját magába) és másik millió gyerekrajzra emlékeztető "művet". Némelyik képénél még a Windows logo is fantáziadúsabb ;)
 
Sosem szerettem a festészetet, de ez az élmény mindenen túltett :) Picasso sokkal érdekesebb... ;)
 
A múzeumból visszamentünk a szállásra, hogy felvegyük a csomagokat, majd irány a központ.








Itt még beültünk a TheGrasshopper-be egy búcsú cigire.

Ezúttal bent ültünk le.












A központból busszal mentünk az eindhoven-i reptérre, mert hazafelé a RyanAirt választottuk. Most utaztam velük másodszorra és remélem utoljára is :)
 
Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy az eddigi egyik legjobb nyaralásunkon / városlátogatásunkon vagyunk túl! Ennél jobb csak a rodoszi nyaralás vagy a római városlátogatás volt.
 
Ha két szóval össze kellene foglalnom, hogy miért érdemes ide ellátogatni: fű és palacsinta (tetszőleges sorrendben, de a legjobb egyszerre :) )!
 
Köszönjük Hollandia!