Brazília (Rio de Janeiro, Iguacu), Argentína - 2004

2004 januárjában volt szerencsém eljutni Brazíliába. Ez volt eddig a pillanatig (2011 június 6.) a legtávolabbi hely, ahol jártam. Szülőkkel utaztam.

Ehhez a nyaraláshoz kötődik, hogy leszoktam a dohányzásról (azóta nem gyújtottam rá).

 

Már az utazás embert próbáló volt, reggel 8 kor indult a gépünk Ferihegy 2-ről Frankfurtba. Valamikor 10 óra körül értünk oda, menetrendszerű járta lévén még kaptunk reggelit, rendes ellátást, nem úgy, mint a fapadosokon szokás.

Az utazás kellemetlen része ekkor kezdődött, ugyanis költséghatékonysági szempontok miatt - érthetően - az esti gépet választottuk továbbutazásukhoz Rio de Janeiroba. Az esi gép valamikor 22:00 körül indult. Ez bizony 12 órányi várakozás jelentett Frankfurt, nem éppen aprócska, repülőterén. Próbáltunk aludni, enni, bejártuk a repülőteret. Utazgattunk a reptéren járó "magasvasúttal", aminek talán 3 megállója volt a repülőtéren, így felültünk rá és mentünk köre-körbe... :)

A repülőtér kifejezetten jó állapotú volt akkor, tiszta, kényelmes pihenőhelyekkel. Sok olyan rész volt kialakítva, ami kifejezetten az ilyen átutazók számára készült, hogy tudjanak aludni (nem székek, hanem ágyak voltak).
Ki lehetett bírni...

 

Utána jött a következő érdekes rész, a kb. 10-12 órányi repülőút. Szerencsére zömében éjszaka utaztunk, az időeltolódás miatt ez halmozottan érvényesült (kelet felé repültünk az éjszakával). Korábban más sokat repültem, de arra nem készültem fel, hogy milyen éjjel arra ébredni, hogy légörvénybe kerültünk és rázkódik az egész gép. Nem volt kellemes (az első), de meg lehetett szokni.
Több kellemetlenséget okozott az, hogy nem sok helyünk volt. Maga a repülő elég nagy volt, 2-3-2 osztású sorok voltak, így 7 ember fért el egymás mellett, de soronként csak kb. 5 ember ült, 2-2 a széleken és 1 fő középen a 3-as ülésen. Nekik volt a legjobb, mert el tudtak dőlni rendesen :)
Mi a széleken ültünk :(

 

Valamikor másnap délelőtt érkeztünk meg a rio-i nyárba a magyar télből :) Különleges élmény volt, hogy mikor beszálltunk még este 0 fok körül volt a hőmérséklet, mikor kiszálltunk pedig 30 fok körül + mellbe vágott a páratartalom. Mire beértünk a reptéri épületbe és a mosdóban le tudtam vetkőzni (átöltözni) már rám ragadt a ruhám :)

 

A szilárd talaj keltette örömünk nem tartott sokáig. Nem sokkal később indult tovább egy másik gép, ami Sao Paolo-n keresztül vitt minket Iguacu-ba. Ez még kb. 3-4 órás repülőút volt, helyi járat :) Ilyenen most ültem először.

 

Foz do IguacuLink: http://en.wikipedia.org/wiki/Foz_do_Igua%C3%A7u

Az Iguacu vízesés és környéke egy igazi élmény a természetet kedvelő európai ember számára. Minden őserdő, mindenhol vízesés, mindenhol egzotikus állatok...

A szállodánk - Hotel das Cataratas - is az őserdőben volt, egy természetvédelmi park közepén. 5 csillagos, csodaszép hotel, a legjobb hely a kikapcsolódásra vágyóknak. A szobáinkból ráláttunk a vízesésre és az azt körülvevő őserdőre.

Elnézést a képek minőségéért, de még hagyományos fényképezőgéppel készültek és utólag lettek bescannelve.

 

Itt összesen 3 napot töltöttünk, a 2. napon az idegenvezető átvitt minket Argentínába, a vízesés másik oldalára. Itt egy majdnem egész napos túrán vettünk részt, vittek minket teherautókkal az őserdőben, ahol mindenféle színes papagájt láttunk + óriásira nőtt növényeket.
Volt sétálós rész is, ami hasonlított a horvátországi Plitvicei tavak rendszeréhez (pallókon, erdőn, mezőn kellett átvágni). Volt egy rész, ahol egy hídszerű építmény messze benyúlt a vízesés fölé és lenézve láthattuk ahogy a lábunk alatt földet ér a zuhanó víztömeg (és a párát, a mérhetetlen párát). Nagyon jó volt!

 

A gyalogtúra vége felé csónakra szálltunk és 6-8 fős csoportokban a vízesés lábánál csónakázni vittek minket. Egyszer-egyszer bevittek a vízesés alá is, ahol a fejünkre zúdult a víz. A többség nagyon élvezte, kivéve apámat, aki saját bevallása szerint nem tud úszni... neki halálfélelem ült az árcára...
Sajnos elázott a fényképezőgépünk, ezért a túra többi részéről nem tudtunk fényképeket csinálni :(

Egy-két kép azért maradt még az argentin oldalról illetve a korábbi napról:

A következő képen én vagyok látható még vágósúlyban (kb. 105 kg) és hosszú hajjal. Szerencsére azóta valamelyest emberibb lett a kinézetem (rövid haj, körszakáll és 74 kg)  :)

Láttunk mindenféle gyíkszerű élőlényt a hotel kertjében, fénykép is készült, de nem találom :( Azt mondták rá, hogy nem bánt, bár kb. 50 cm hosszú volt, nehéz volt elhinni róla, hogy szelíd :)
Volt még 1-2 figyelmeztetés, hogy ha netán valami nagymacskával találkoznánk, akkor ne fussunk el előle, mert úgyis Ő a gyorsabb, másrészt próbáljunk meg nagyobbnak tűnni, mint amekkorák vagyunk. Arra gondoltam, hogy: "Én? Ennél is nagyobb?" :)

 

Az érkezés utáni 2. napon (2 éjszakát töltöttünk itt) visszaindultunk Rio de Janeiro-ba...

 

Rio de Janeiro

A közhiedelemmel ellentétben semmiféle Január nevezetű folyó nincsen a környéken. Igazság szerint semmilyen folyó sincs a környéken :) A város egy öböl bejáratánál van, ami a régi hajósoknak valóban úgy tűnhetett, hogy egy folyó torkollata.

 

Az itteni szállodánk az Le Méridien Copacabana volt. Azóta ha jól tudom már eladták a szállodát és most Windsor Atlantica Hotel-nek hívják.
Egy kissé minimalista stílusban épült, jó magas hotel a Copacabana partján. A minimalista stílus természetesen csak a külsejére értendő, a belseje nagyon rendben volt :)
A hotelnek volt saját strandja, amire egy alagút vezetett át a partmenti út alatt. Az alagútban voltak zuhanyzók, öltözők is, hogy ne kelljen vizesen-sósan-izzadtan végigvonulni a szállodán.
A Copacabana egy 4 km hosszú, homokos tengerpart Rio-ban, az Atlanti óceán nyugati partján.

Ezt a képet a WikiPedia-ról töltöttem le!

A kép középső, alsó részén látható fekete színű magas épület volt a szállodánk. A sárga-fehér rész a homokos tengerpart és kizárásos alapon a kék színű valami az óceán lesz :)

A nappali órákban a helyieknek tilos a belépés, csak délután volt nyilvános a strand. Akkor viszont mindent elözönlöttek a brazilok... a brazil nők a közhiedelemmel ellentétben nem is olyan... na mindegy :) Nekem nem tetszik a latinos testfelépítés :)

Nap közben árusok horták a portékájukat mindenfelé, ahogyan az lenni szokott. Ami viszont számomra különlegesség volt, hogy árultak kókuszdiókat is. A frissen leszedett kókuszdiókat lehűtötték és megskalpolták, majd szívószállal ki lehetett inni a benne lévő kókusztejet (talán 2-3 dl lehetett egyben). Az árára nem emlékszem, de nagyon-nagyon jó volt :)
Ez az igazi januárban, nem a hógolyózás :D

A szobámból ilyen volt a kilátás (szemben az óceán és a Copacabana homokja. Jobb oldalon a szoba fala :) ):

Sétáltunk jókat, voltunk fent a Sugar Loaf-on és a Corcovado-n is.

 

Érdekesség: pár évvel a nyaralás után a Legyen Ön is milliomos-ban volt egy kérdés, hogy melyik hegyen van a Krisztus-szobor. A szerkesztők szerint a jó megoldás a Cukorsüveg (Sugar Loaf) volt. Jót mulattam, hogy a Krisztus-szobortól látszik ugyan a Cukorsüveg, de nem azért, mert rajta van :) Mindent ők sem tudhatnak, nemigaz? :)

 

Rio látképe a Corcovado-ról... sajnos a minősége nem a legjobb :(

Több képet nem tudok feltölteni sajnos :( Volt még képünk a Krisztus-szoborról, ami azért is különleges, mert nem lehet mindig látni :) Van, hogy felhő takarja :) Mi is kétszer mentünk fel, mire láthattuk, mert először csak a talapzatot lehetett látni :(

Kis csalódás volt, hogy a szállodai személyzetet és az idegenvezetőt leszámítva nem nagyon beszéltek angolul :(

 

Rioban töltöttünk jónéhány napot, a teljes utazás talán 12 nap lehetett, de ebben benne volt a repülés és a várakozás is az átszállásra. Összesen talán 8-9 napot töltöttünk kint. Ebből 3 volt Iguacuban és 5-6 Rio-ban.

 

Mikor hazaértünk és először mentem iskolába az osztályfőnök megkérdezte, hogy milyen volt a síelés :) mondtam neki, hogy nem síelni voltunk. Kérdezte, hogy akkor hol voltam 2 hétig? Brazíliába - válaszoltam. Kiesett a szeme :) Van ilyen.

 

Összességében nagyon jó kis nyaralás volt!

Hollandia (Amszterdam) - 2012

Még mielőtt részletesen elkezdeném elmesélni, hogy miket láttunk és miket csináltunk, mindenképpen szeretném leszögezni, hogy:

A többi ember számára az egyik legkevésbé szimpatikus vonásom, hogy sokszor túlságosan is kendőzetlenül mondok vagy írok le dolgokat. A legtöbbször saját magamat is kellemetlen helyzetbe hozom így, de nem nagyon érdekel... kicsit ilyen lesz ez a bejegyzés is. :)
(nem minden beszúrt kép saját, van amit a netről vadásztam)

 

Miért Amszterdam?

Nóri már rég óta szeretett volna elmenni Hollandiába. A múlt nyárra már meg is volt szervezve, de sajnos közbejött valami.

 

Még elsős középiskolásként jártam Hollandiában az iskola (Újpesti Műszaki Szakközépiskola, polgári nevén UMSzki) szervezésében. Akkor még sok minden nem érdekelt, amiért ide látogattunk, így ez jó alkalomnak tűnt arra, hogy bepótoljam :)

 

Előkészületek

Nóri szeret mindent gondosan megtervezni, hogy semmi meglepetés se jöhessen közbe. Ismét jó munkát végzett, mint mindig.
Pár dologban próbáltam segíteni neki (transzfer, útvonal tervek, látnivalók összeszervezése, ilyesmik). Végül készült egy 4-5 oldalas összefoglaló, amibe leírtam, hogy melyik nap miket nézünk meg, hol járnak a villamosok, hol a szállás, az előre kifizetett programok és jegyek sorozatszámai, telefonszámok...

 

Most már nem bíztuk a véletlenre a dolgokat, vettünk a repülőjegyekhez lemondási biztosítást :)

 

Első nap (2012.04.13. - péntek)

Igen, péntek 13-án indultunk :) Még szerencse, hogy nem vagyunk babonások...

 

Gyula autójával elmentünk a Skavstára, mert onna indult a buszunk (Flygbuss) Stockholmba, illetve Gyula is ide érkezett kb. 15 perccel később, mint ahogy mi indultunk tovább.
Innen 1,5 óra alatt értünk fel Stockholmba, majd kb. 10 perccel később indultunk tovább az Arlandára (még kb. 40 perc buszozás).

 

Itt kb. 1 óra várakozás következett, majd délután 7 körül felszálltunk a Norwegian társaság gépére. Nagyon remek kis légitársaság, 2012 végéig minden gépükön lesz ingyenes WiFi! Ezt ki kell próbálni! :)
Jelenleg csak annyit tud a rendszer, hogy kiírja a repülőgép aktuális, tengerszint feletti magasságát, sebességét, illetve térképen mutatja, hogy hol járunk. Ad pontos adatot a célállomáson lévő időjárásról és az érkezés idejéről. Korrekt nagyon, nem egy vacak RyanAir...

Miután megérkeztünk az amszterdami Schiphol reptérre, kerestünk egy jegyautomatát, ahol sikeresen szereztünk jegyet a vonatra, ami bevitt a Centraal Station-re.

Egy kellemes, két szintes vonattal sikerült utaznunk, ami ugyan tisztaságra nem vette fel a versenyt a svéd vonatokkal, de azért kényelmesnek volt mondható.






Kb. 15 perc alatt értünk be Amszterdamba... az első utat mindenképpen egy coffeshop-ba terveztem, bár nem tudtam, hogy merre induljunk. Végül azért megoldódott a probléma, mert a pályaudvar főbejáratán kilépve rögtön kiszúrtam a The Grasshopper nevű coffeeshop (link) zöld fényben tündöklő épületét.




Természetesen rögtön be is tévedtünk a coffeeshop részébe. Mondtam, hogy szeretnénk előre tekert jointot venni. Rögtön mondta is az árat, 3 db 19,95 Euro. Nem volt öngyújtónk sem, de szerencsére ezt is árultak :)




Így jutottunk hozzá az első emléktárgyhoz is... :)






Miután bevásároltunk, kiültünk a teraszra, ami szintén zöld fényben úszott és rágyújtottunk...








Direkt olyan cigit kértem, ami nem a legerősebb, nehogy gond legyen. WhiteWidow-t kaptunk, ami... nem volt rossz választás!

Elég gyorsan jó kedvünk kerekedett, a legőszintébb fajta jókedv, ami embert érhet :)

Miután bemelegítettünk az estéhez, tovább indultunk a Piroslámpás Negyed (Red Light District) irányába...

Bár itt nem szabad fényképezni (ciki lehet, ha pont a főnök lányát sikerül lefényképezni az egyik kirakatban :) ), de azért Nórinak sikerült...

A kép bal oldalán 4 kirakat látható, jobb oldalon pedig a Moulin Rouge nevű szórakozóhely.

Kicsit sétálgattunk, felmértük a kínálatot és a következőket állapítottuk meg:
- nincsenek holland lányok (az itt lévők 95%-a kelet-európai);
- 50 Euro-ról indul az alkudozás (ezt később tudtuk meg);
- nem volt túl nagy a forgalom péntek este, mert a legtöbb kirakatban volt valaki (gyk. alig dolgozott pár lány);
- külön utca (sikátor) volt a feketéknek, illetve a kicsit már kiöregedő félben lévőknek.

 

Séta után beültünk a Casa Rosso nevű helyre (link), ami egy szex színház. Ez annyit jelent, hogy párok (nő-férfi, nő-nő) vannak a színpadon és kb. 10-15 perces darabokat adnak elő, amikben különböző pózokban szereznek egymásnak örömöt (vagy nem :), mert boldog befejezést egyszer sem láttunk). Kb. 1,5 óránként ismétlődik a műsor ugyan azokkal a szereplőkkel (ugyan azzal a koreográfiával). A belépő 35 Euro (ekkor nem jár ital a műsorhoz) illetve 50 Euro (ekkor 4 bármilyen italt lehet kérni).
A show egyébként számomra unalmas volt...
A nézőtér sem volt a legjobban kialakítva, nagyon közel voltak egymáshoz a sorok, én is csak éppen fértem el... egy magasabb versenyző biztosan szűknek érezte volna

Kipróbáltuk a ?híres? holland palacsintát is. Fantasztikus gasztronómiai élménynek bizonyult, bár ebben nem kis szerepe lehetett a korábban elfogyasztott fűnek.

Mindkettőnk arca majd kicsattan az örömtől, hogy ilyesmit ehetünk... az én arcomon ráadásul még a végtelen szelídség is látszik :)
Ez az a pont, ahol meg kell jegyezni, hogy olyan ember, aki csak füvet szív (értsd: semmi komolyabbat) még az életben nem követett el erőszakos bűncselekményt! Nem értem hát azt az erőteljes ellenállást, ami övezi.
Jómagam középiskola 2. osztályában találkoztam a fűvel először és azóta (ha nem is rendszeres - volt olyan, hogy 1,5 évig a környékére sem mentem) lelkes fogyasztója vagyok. Soha semmi komolyabb iránt nem merült fel az igény, nem tartom magam drogosnak, illetve nem jobban, mint azt, aki havonta - kéthavonta - félévente egyszer berúg a haverokkal (az alkoholt amúgy sem birom, a fűtől pedig nem leszek másnapos, másnapra semmi nyoma nem marad).

 

A palacsintázás után még kicsit sétáltunk, majd megkerestük azt a villamosvonalat, ami hazavitt minket. Szerencsére három vonal is jó volt, az 1-es, 2-es és 5-ös.

A villamosjegyért a vezetőnek kellett fizetni 2,70 Euro-t fejenként.

 

A szállás - The Rookies Coffeeshop (link)

Mikor az utat szerveztük, gondoltunk egy merészet és egy coffeshop hotel részében béreltünk szobát. Kézenfekvőnek tűnt, nem véletlenül jöttünk Amszterdamba. :)

A szállás kb. 5 perc sétára van a már említett villamosok vonalától, egy nem túl forgalmas mellékutcában. Este azért van egy kis élet itt is.

A kulcsot a Caffeeshopban kellett átvenni. Utána még beültünk elszívni a maradékot az első cigiből, amihez kaptunk ajándék italt is.
Olvastuk korábban, hogy lehet hozott anyagot is szívni bárhol, de illik kérni valami italt hozzá (alkoholt nem árulnak ilyen helyen, bevinni sem szabad). A mi választásunk egy kólára és egy mangólére esett, de mivel szállóvendégek vagyunk, nem kellett kifizetni... kellemes csalódás!
Az ablak melletti asztalnál kis meglepetésre magyarok ültek, de egy sziasztoknál nem jutottunk közelebb egymáshoz :)

 

Elszívtuk a cigit, éppen zárt is a shop, mert közben eljött az éjjel 1 óra. Zárás után irány a szoba és alvás...

 

Második nap (2012.04.14. - szombat)

Ez volt a kirándulós nap. Még otthonról béreltünk egy autót a Budget-nél (kb. 60 Euro-ért), hogy elmenjünk Lisse-be a tulipánkertbe (Keukenhof) illetve Hágába a makettvárosba (Madurodam).

Szinte hihetetlen, de a GPS is végig kibírta az utat, eltévedni sem sikerült és minden ment, mint a karikacsapás.
Az autónk egy eddig 7e km-t futott Kia volt, jó vezethetőséggel, ilyen távolságon még kényelmesnek is bizonyult.






Elsőként az Amszterdamtól kb. 30 km-re lévő Keukenhof-ba látogattunk el. Itt egy hatalmas tulipán- és más virágtenyészet található. A belépő 15 Euro volt fejenként + 6 Euro a parkolás.

Láttunk millió tulipánt ...

... viseltünk fapapucsot ...

... láttunk jácintot ...

... és nememlékszemmármit ...

... és Nórit virágokat szakérteni ...

... és ezeksemtudommik.

Egy idő után bevallom, hogy kicsit elegem lett a tulipánokból :) Nagyon szép az első 12.000 darab, de a második 50.000 után már kicsit sokká kezd válni... szerencsére voltak a parkban ilyenek is:






Mindig tetszettek az ehhez hasonló kis, kerti patakok. Ha majd lesz egyszer saját házunk, akkor mindenképpen szeretnék a kertbe valami hasonlót...

... vagy valami ilyet ...

... vagy ilyet. Esetleg mind a három fentit :)

Itteni élmény volt még a tulipánhagyma vásárlásra tett sikertelen próbálkozásunk is. Bementünk egy, a park területén lévő, árusító helyre, majd először az árakon döbbentünk meg: más-más áron adták a hagymákat hollandoknak, EU-soknak, EUm kívülieknek és észak-amerikaiaknak... hihetetlen, nem?!
Mikor végre eldöntöttük, hogy mit szeretnénk, jött az eladó és közölte, hogy 50 Euro alatt nem ad el semmit, válasszunk még. Nézegettünk, már 20 Euro körül jártunk, mikor azt mondta, hogy akkor legyen 30 a határ... ezek szerint nem törvényi, hanem gusztustalan kufári szabályozásról lehet szó. Sarkon fordultunk és távoztunk...

 

Innen Hágába vezetett az utunk, a Madurodam-ba.
Hágát további 25-30 km megtétele után sikerült elérnünk. Meglepetésre itt is azonnal sikerült parkolnunk, nem tévedtünk el, minden gördülékenyen ment.

A makettvárosban megtalálható Hollandia számos nevezetessége.

Itt is volt egy érdekes élményünk: beültünk a kávézóba, rendeltünk volna kávét, de csak teájuk volt... semmi gond, akkor két teát kérünk. Vártunk... vártunk... vártunk... már kb. 30 perce, amikor elegünk lett és távoztunk. Ha egy vendéglátó hely nem képes 30 perc alatt kihozni 2 csésze forróvizet, akkor ott nagy baj van szerintem. Mindenesetre nekik megmaradt a vizük, nekünk pedig a pénzünk.

Itt kicsit tépázottan, de az amszterdami Schiphol reptér miatt örvendezek :)

A Marudodam-ból már egyenesen hazafelé vettük az irányt. Sikerült pár perccel 4 előtt visszaérni az autóval, így megúsztuk a másnapi korai kelést. Igaz egyébként is megúsztuk volna, mert az autót le lehetett tenni bármelyik közeli utcában, a kulcsra ráírni a címet majd bedobni a postaládájukba.
Visszavitel előtt még teletankoltuk az autót, összesen 20 Euro-nyi üzemanyagot fogyasztottunk... szerintem megérte az autó bérlés, kényelmes és gyors volt vele a közlekedés!

 

Mivel eléggé éhesen voltunk, betértünk egy Ocho Grill nevű étterembe (link). Nagyon kellemes hely, csak ajánlani tudjuk. Az ennivalójuk szuper, a személyzet kedves... mi kellhet még?
(Nóri üzeni, hogy a salátájában EHETŐ virágszirmok is voltak)

Az Ocho után még beültünk a The Dolphins nevű coffeeshopba is, hogy kipróbáljuk a spacecake-et is.


















Spacemuffin-juk volt csak, de ez... nem nagy különbség :) 0,3g fű volt benne, Nóri megette a felét, én a másikat.

Mondjuk úgy, hogy érdekes élményt nyújtott :)

A The Dolphins után irány haza zsibbadni, majd aludni.

 

Összességében nem volt rossz a muffin, de ha lehet, akkor maradok a sima joint-nál.

 

Harmadik nap (2012.04.15. - vasárnap)

Ez a nap majdnem totális kudarc volt!

Vasárnapra terveztük az amszterdami látnivalók végiglátogatását, de alig sikerült valahová bejutni. :(

 

Az Anne Frank házzal akartunk kezdeni, de akkora tömeg volt előtte, hogy inkább kihagytuk (gondoltuk majd később visszajövünk).

Innen elmentünk (volna) a virágpiacra is, amiről kiderült, hogy csak a GoogleMaps hiszi azt, hogy virágpiac, valójában csak egy híd az egyik csatornán. Pech...

Irány tovább a belváros, a Királyi palota. Természetesen ide sem lehetett bemenni :)

Utána megnéztük a nemzeti emlékművüket a palota mellett.

Innen átmentünk az Új Templom nevű templomhoz, ahová ugyan be tudtunk volna menni, de kicsit drágának tűnt és különben is csak egy 250 ezredik templom, amit látunk. Így kimaradt végül :)

Elsétáltunk a Marijuana múzeumhoz (link), de mint kiderült, az érdekesebbik részét éppen renoválják, így azt nem tudtuk megnézni :( De a másik - érdektelenebb - részbe bejutottunk.

Innen irány a Régi Templom, ami a Piroslámpás Negyed mellett van (vajon miért? :) ). Ez vasárnap nem volt nyitva természetesen :)

Canal Cruise, Red Light District

Erre a napra volt még egy jegyünk a Canal Cruise városnéző hajóra, ami egy esti hajókázás borral és sajttal, valamint egy rövid, de érdekes sétával a Piroslámpás Negyedben.

Ez csak este 9-kor indult, így előtte hazamentünk és aludtunk egyet (eléggé elfáradtunk, mert ugyan semmit sem láttunk, de elég sokat sétáltunk :) ).

Indulás előtt kb. 30 perccel odaértünk, így várhattunk 25 percet a hűvös szélben. De erről nem a szervezők tehetnek.






Miután beszálltunk és elfoglaltuk a helyeinket, neki is láttunk a sajt elfogyasztásának. Nóri közben felváltva kortyolgatott vörös- és fehérbort. Nem akartam inni, mert nem jó a fűvel alkoholt keverni, különösen azért, mert erre az estére valami különlegeset, egy kis magic mushroom-ot terveztem. De erről kicsit később.




A hajókázás kb. 1 órás volt, amikor kikötöttünk a Piroslámpás Negyednél. Az idegenvezető nagyon lelkesen kezdte ecsetelni az itteni szokásokat (pl. hogy nem szabad fényképezni). Jártuk a sikátorokat, majd egyszer csak megfordult a vezető és halkan odadobta nekünk: "Ezek a lányok pedig... pasik!". És valóban! Volt egy rész, nem messze a leharcolt és túlsúlyos néger nők után, ahol női fehérneműbe öltözött férfiak kellették magukat. Egyik másik akkora szerszámmal, hogy rossz volt ránézni :) Ezekben a kirakatokban a piros fény mellett kék fény is látható, így lehet megismerni őket, nehogy véletlen lyukra fusson valaki (bár ez esetben e szófordulat nem éppen helytálló).

(Nóri: lehetett volna több féle sajt is)

A kis séta után vissza a hajóra, majd lebegés tovább, az amszterdami éjszakában.


Hajókázás után - este 11 óra körül - hazafelé vettük az irányt, hogy kipróbáljam a varázsgombát. Ez is teljesen legális itt, bementünk egy SmartShop-ba (itt többek között gombát és szexuális kiegészítőket is árulnak) és bankkártyával is lehetett fizetni.

Elvileg a felét kellett volna megennem egyszerre, majd közérzettől függően a másik felét is. Nem voltam ennyire bátor, ezért csak a harmadát rágcsáltam el. Az íze sajnos borzalmas volt, mintha gumitalpat rágtam volna. A hatása is elhanyagolható volt (ha volt egyáltalán), ezért elalvás előtt még rágyújtottam egy cigire, mert miért is ne :)

Utolsó nap (2012.03.16. - hétfő)

Az utolsó napot rögtön lustálkodássa kezdtük :) Aludtunk 9-ig, majd mentünk reggelizni. A reggeli benne volt a szoba árában és bár nem volt túl bő a választék, de azért finom volt (vaj, lekvárok, sajt, két féle felvágott, kenyér, tea, tej, tejszín és kávé, de lehetett kérni rántottát is).

Reggeli után gyors zuhanyzás, majd irány a Vondelpark irányába, ami egy 47 hektáros park, sok tóval. Összehasonlításképpen a budapesti Városliget 100 hektáron terül el.

Kicsit sétáltunk, padon ültünk, fényképezkedtünk...



... és fényképeztünk.

Innen átmentünk a közelben lévő Hard Rock Cafe-ba, mert azt mindenhol látnunk kell, ahol járunk (és persze van is :) ).

Itt folyadékot vettünk magunkhoz két koktél formájában, majd végignéztük a kiállított tárgyakat:

Innen egyenes utunk vezetett a Heineken gyárba, ahol egy fantasztikus bemutatót láthattunk a sörkészítésről, a Heineken gyár történetéről és még sört is adtak :) Nagy kár, hogy nem szeretem... :(

 

Érdekes volt, hogy ez az első hely, ahol ki volt írva és mondták is, hogy azt és annyit fényképezünk, amit és amennyit csak akrunk. Sosem értettem, hogy múzeumokban, adott esetben vaku nélkül miért ne lehetne fényképezni?

Az évek során folyamatosan változó címke...















Egy majdnem jól sikerült kép rólam... de a sörfőzőüst szép :)

Nem tudom mire vélni ezt a tekintetet, ezen a napon semmi tudatmódosító dolgot nem követtem el :)

Legalábbis az indulás pillanatáig :)

A Heineken gyárból a Van Gogh múzeumhoz mentünk, ami mint utólag kiderült nem csak nekem volt csalódás. Az igazat megvallva csak Nórinak volt, mert én semmit sem vártam tőle.

 

Nóri kedvenc képeit éppen retusálták (Nóri: ha kiírták volna a bejárathoz, akkor be sem mentünk volna), de láthattunk millió önarcképet (ez az ember biztosan szerelmes volt saját magába) és másik millió gyerekrajzra emlékeztető "művet". Némelyik képénél még a Windows logo is fantáziadúsabb ;)

 

Sosem szerettem a festészetet, de ez az élmény mindenen túltett :) Picasso sokkal érdekesebb... ;)

 

A múzeumból visszamentünk a szállásra, hogy felvegyük a csomagokat, majd irány a központ.

Itt még beültünk a TheGrasshopper-be egy búcsú cigire.

Ezúttal bent ültünk le.

A központból busszal mentünk az eindhoven-i reptérre, mert hazafelé a RyanAirt választottuk. Most utaztam velük másodszorra és remélem utoljára is :)

 

Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy az eddigi egyik legjobb nyaralásunkon / városlátogatásunkon vagyunk túl! Ennél jobb csak a rodoszi nyaralás vagy a római városlátogatás volt.

 

Ha két szóval össze kellene foglalnom, hogy miért érdemes ide ellátogatni: fű és palacsinta (tetszőleges sorrendben, de a legjobb egyszerre :) )!

 

Köszönjük Hollandia!

Franciaország (Párizs) - 2006

Ez volt a második közös nyaralásunk Nórival.

Akár hogyan is nézem, már 7 éve történt, így nem mondhatnám, hogy mindenre részletesen emlékszem :)

Összesen 4 napot töltöttünk itt, de be kell vallanunk, hogy Rómának a közelébe sem érhet. Róma maga volt a megtestesült, kézzel fogható történelem; akkor Párizs a giccs fellegvára.

Természetesen fapadossal utaztunk, mert az olcsó. A szállásunk kb. 30 km-re lehetett Párizstól, a piros (A) jelzésű metróval a végállomásáig kellett utaznunk (Disnelyland), majd ott buszra szállni és még vagy fél órát buszozni. Azt hiszem ekkor határozhattuk el, hogy ezentúl a városon belül fogunk szállást keresni, még ha kicsit drágább is!

Rögtön megérkezés után volt egy kis bonyodalom is: miután megkaptuk a szobánkhoz a kulcsot (kártyát) és nagy lelkesedésünkkel be akartunk jutni a szobánkba, kiderült, hogy valakik már lakják :) Szerencsére aludtak, ráadásul elég mélyen, mert nem ébredtek fel a betörési kisérletre. Mi viszont eléggé meglepődtünk :)
Gyorsan jeleztük a recepciósnak, hogy valami gond van, de szerencsére volt másik szobájuk, így nem kellett a hallban aludni. Franciák... ;)

Korábban már hallottunk róla, hogy a párizsi metróhálózat elég jó... nos, valóban!
Íme egy térkép:



Érdekes (már akkor is erre gondoltam, mikor megláttam a térképet 2006-ban), hogy sokat hangoztatott tény, miszerint Budapesten volt először metró a kontinensen (1896. április 11.). Párizsban az első vonalat csak 1900-ban adták át.
A második magyar metróvonalra 76 évet kellett várni (1972), a harmadikra pedig 94 évet (1990).
A párizsi metró esetén az 1930-as években adták át a 11. vonalat, tehát kb. 35 év alatt épült 10 új vonal... érdekes, nem?

De mi is történt Párizsban?

1. nap (2006.06.28. - szerda)

Az első nap meglátogattuk a Notre Dame-ot...



A Notre Dame egy kis szigeten fekszik (Ile de la Cité, nevezzük óvárosnak) Párizs központjában. Érdekessége, hogy 157 éven át építették (1163 és 1320 között) és mint megannyi látnivalót, a csőcselék ezt is lerombolta az 1789-es forradalom apropójából (mint pl. a Bastille-t, aminek helyét ma a Place de la Bastille névvel illetik, de a régi börtön már sehol sincs :( ).

Voltunk a Pére-Lachaise temetőben is. Ez Párizs legnagyobb temetője, 440.000 m² területen helyezkedik el Párizs keleti felén.
Olyan hírességek fekszenek itt, mint pl.:







Honoré de Balzac (1799 - 1850), francia író.












Eugéne Delacroix (1798 - 1863), francia festő, a romantikus festészet kiemelkedő alakja.











James 'Jim' Morrison (1943 - 1971), a The Doors nevű zenekar szövegírója és énekese.







És még nagyon sokan mások (összesen több mint egy millióan).

Erre a napra jutott még a Sacré-Coeur is.



Itt volt egy kellemetlen élményünk is: a lépcső aljánál ránkrontott két néger srác, akik kérdés nélkül elkezdtek karkötőt fonni (erőszakolni) a kezünkre, majd kérték érte a jussukat (nem emlékszem pontosan, hogy mennyit, de nem keveset). Akkor még tapasztalatlan utazóként - hülye fejjel - fizettem nekik... :(
Azóta már nem dőlünk be ilyesminek, bárki, bárhol közelít, kérdés nélkül rázzuk a fejünket és hajtjuk el...

2. nap (2006.06.29. - csütörtök)

Erre a napra jutott az egyik gyerekkori álmom, az Eiffel-torony megmászása (természetesen lifttel ;) ):



A torony 322 méter magas és 10.100 tonna az össztömege. Az 1889-es világkiállításra készült, eredetileg lebontották volna, de szerencsére nem tették. 1930-ig ez volt a világ legmagasabb építménye.








Kilátás az Eiffel-toronyból a Mars tér felé (a tér túloldalán a Katonai Akadémia).















Egy sajnos nagyon rosszul sikerült kép a Diadalívről a toronyból.














A Szajna túloldalán található Trocadéro.









Ez után néhány templom és múzeum következett, de már nem emlékszem pontosan, hogy melyikek :(

Láttuk a Gondlkodó szobrát a Rodin múzeumban:



Illetve néhány érdekes szobrot:





3. nap (péntek)

Pénteken a Louvre, a Diadalív és a Champs-Élysées volt terítéken.

A Louvre volt életem eddigi legnagyobb (és legjobb) múzeumokkal kapcsolatos élménye. Többórát töltöttünk itt nézelődéssel, de akár még egy másik napot is itt tölthettünk volna... csak az a bugyuta üvegpiramis nem kellene oda, annyira nem illik a környezetébe!



Ugye?!

Szerencsére hasonló az érdeklődési körünkNórival, így nem kellett végignéznem a festményeket. :) Nem tudom miért ez a zsigeri ellenállás, de valahogy nem szenvedhetem a festményeket. Nem tetszenek, nem tartom őket érdekesnek. Itthon, a lakásban is városképek (utcarészletek), fényképek vannak a falakon és nem festmények. A Mona Lisa-t azért megnéztük, de... nem erre emlékszem a legszívesebben :)











Itt van pl. az Írnok szobra... az egyik leghíresebb egyiptomi mű a Kr.e. harmadik évezred közepéről.























Vagy a Milói Vénusz szobra Kr.e. 130-ból.
























Láttuk Hammurapi törvényoszlopát is, ami szintén felejthetetlen élmény volt.













De legyen most ennyi elég a Louvre-ból :)

Voltunk a Diadalív tetején is, de a fényképezőgép pont akkor adta fel a harcot, így nem készültek róla képek :(

Sétáltunk egyet a Champs-Elysées-n is, ahol természetesen beültünk egy McDonald's-ba is... ez később hagyomány lett nálunk, bárhol járunk a világban, egyet ennünk kell a helyi Meki-ben, illetve ugyan ilyen hagyomány lett a helyi Hard Rock Cafe meglátogatása is... :)
Ide kötődik egy kellemes és pozitív csalódás is: mindenki beszélt angolul, még a Mekiben is, sőt még beszélgettek is velünk... méghogy nem vendégszeretők a franciák?!

4. nap (szombat)

Erre a napra már nem sok minden jutott. Voltunk Versailles-ban:



Jártunk a Picasso múzeumban is:



Megállapítottuk, hogy Picasso valamiféle vonzalmat érezhetett a kecskék iránt, mert rengeteg kecskeszoborral találkoztunk a múzeumban: